Celofán

Azt hiszem a címadó „probléma” megvizsgálásához úgy láttam hozzá, mint minden Y és Z generációs digitális bennszülött: rákerestem a Google-ben… Az ember próbál inspirálódni a témakört illetően és rájön arra, hogyha beírja a keresőmotorba azt a szót, hogy hang, akkor meglepő módon nem a deus ex machina válasz jelenik meg a képernyőn, hanem egy hangszer. Már eleve cseles voltam, hiszen nemcsak a csodálatos mindent magába foglaló oldalt használtam, hanem eleve a YouTube keresőbe is beírtam, hogy hang, hiszen a hangot a fülünkkel fogjuk fel, hátha a fizikai értelemben vett hangból eljutok a belső hangomhoz.

Egyébként ettől a metaforikus elgondolástól maga a hang (mármint a hangszer) nem áll messze. Pláne, ha azt veszem alapul, hogy az első videó, ami erről az eszközről szembejött ez az ötórás relaxációs összeállítás:

A relaxáció lényege a befelé fordulás, önmagunkra figyelés és persze a belső harmónia megteremtése a cél. Hagyom is, hogy ez a mix halkan szűrődjön ki a laptopom hangszóróin. Kicsit megállok és csak a zenére figyelek. Egyszerre monoton és változatos. Engedi, hogy stabilan a gondolataimra figyeljek, nem zökkent ki, semmi váratlant nem produkál. Segít kizárni a külvilág zajait, a veszprémi harangokat, a tűztorony zenéjét, a mentő váratlan ricsaját. Az ember eljut egy másik világba, ami talán tényleg a sajátja, ahol csak ő van, és végülis belül van.

Kénytelen vagyok folytatni a tanulmányutamat, hiszen feltett szándékom, hogy foglalkozzak a hanggal. Ám nem ezzel a hanggal szerettem volna foglalkozni, mégis elég izgalmasnak találom, hogy ilyen szabad és széles spektrumú asszociációs felületet biztosít ez a svájci találmány.

Nagyon érdekes eleve a szó eredete is, amely a berni németben kezet jelent. Természetesen első körben én is a Wikipédián néztem utána, hogy nagyvonalakban miről is van szó, de nagy szerencsémre elég részletes ismertető került feltöltésre. Itt többek közt arról is lehet olvasni, hogy az alkotók nem szorgalmazzák az ütővel történő megszólaltatást, ugyanis úgy elveszti a hangszer különleges lágy tónusát. Milyen érdekes, hogy a kéz különböző részeivel játszva más és más hangon szólal meg a hangszer. Ha belegondolunk a mi lelkünk is másként reagál egy gyengéd simogatásra, vagy ha ököllel a szemünk alá ütnek. Akkor szól a legszebben, ha gyengéden simogatjuk, akkor tud kiteljesedni. Ezzel mi emberek is így vagyunk, nem? Minél kedvesebben bánnak velünk, a sok simogatástól (kedves szótól), ellágyulunk (bemelegszünk) és csodálatos dolgokkal örvendeztetjük meg a másik felet. Így jobban belegondolva ez nemcsak lelki, de testi síkon így van, de most a fő téma a hang és nem a tapintás.

Külön érdekesség, hogy ez egyáltalán nem egy ősi találmány, mint mondjuk a hangtál, bár hasonló elven működik, és talán hosszú idő alatt hasonló érzetet is vált ki. Az alkotók sokáig kísérleteztek, hogy megtalálják a tökéletes hangot. (Egyre klisésebbé kezd válni, hogy minden szóhoz kapcsolódik a hang és a hangnak milyen sok jelentése van, de mégsem tudnánk más szóval igazán helyettesíteni, amely visszaadná az igazi jelentését.) Ez az eszköz már a 21. század szülötte és úgy gondolom, ez sok mindent elmond rólunk is. Ha már csak pusztán a simogatással képesek vagyunk megszólaltatni valamit, ami ráadásul acélból van és közel olyan lágyan szól, mint egy hárfa, akkor az már önmagában különleges.

Azt hiszem a korszakváltások drasztikus hozománya az a keserédes tény, hogy a mai kor gyermekének újra fontossá válik az érintés, a befelé fordulás. Manapság úgy adják el ezeket a módszereket, mintha ezek valami baromi innovatív ötletek lennének, pedig csupán csak arról van szó, hogy az utóbbi időben hajlamosak voltunk elfelejteni őket. Újra divat a természetben túrázni vagy a saját testünkre figyelni. Valljuk be, hogy az erdők már ősidők óta jelen vannak, a saját testünk meg hát azóta van, mióta mi is, és szomorú, de emlékeztetni kell minket, hogy vigyázzunk rá. Körülbelül a hetvenes évek óta egyre népszerűbbek Európában a keleti kultúrából származó spirituális dolgok is, amelyek a rendszerváltás után robbanásszerűen lepték el a térséget. Talán pont innen ered a gondolat, hogy a kilencvenes években a legbékésebb európai országban elkezdték fejleszteni ezt a különleges eszközt.

Azt hiszem pont ez furcsa hangszer magába foglal egy nagyobb szeletet abból, amit belső hangnak nevezünk. Milyen furcsa, hogy használati tárgy hozzásegít önmagunk megismeréséhez. Vajon van olyan tárgy, ami ki tudná fejezni a saját hangom?