Milyen érzés egy költőnek, amikor más bőrébe bújva szólal meg? Mit tudott Shakespeare, amikor megalkotta szignifikánsan eltérő karaktereit? Miben mutatkozik meg a költő hangja? Milyen formanyelv segít „hangot adni”? Hogyan lehetséges, hogy férfi szerzők nők bőrébe bújva hiteles női karaktereket alkotva megtévesztik még a női olvasókat is? Mi tud beszélni helyettünk? Mit jelent mégis maga a hang?
Írásom e tekintetben egy szabad asszociációkból kerekedő tudatfolyam kivonatolt változata. A téma és a szabadabb gondolkodás érdekében műfajilag a 21. század egyik újító formanyelvéhez nyúlva blog formátumban íródik. Ez a forma lehetőséget ad arra, hogy ne csak írásképpel vagy szavakkal fejezzem ki gondolataimat, hanem képpel vagy hanggal (esetleg videóval) is megtámogassam, ezzel is segítve az interpretáció önmagunkban történő leképezését.
A cél a gondolatébresztés. A szöveg nem feltétlenül fog eljutni egy érvényes konklúzióig, hogy mi a válasz a megfogalmazott kérdésekre. Nincs alanya, sem szövegösszetartóként szolgáló cselekményszálai. Nyelvezetét tekintve a blog műfaja miatt lazább, szlengesebb, kötetlenebb. Mint általában a naplók, itt is emocionális indíttatás vezérli a szövegkohéziót, amely jelen esetben társul némi irodalomtudományi, illetve irodalomtörténeti ismerettel, mely mélyíti, illetve komolyabbá teszi a gondolatokat.
Szerkezetét tekintve több szemelvényből, „bejegyzés-csokorból” tevődik össze maga a szöveg. Szerkesztési elve akár Tóth Krisztina Hazaviszlek, jó? vagy Pixel című köteteire hasonlíthat. Életutakban megfogalmazott gondolatmorzsák, részletek, amelyek nem feltétlenül egy 25 éves egyetemista nő hangjai. Megszólal a sebzett tinédzser, a famme fatale, szüfrazsett, az elesett, a harcos feminista, az amazon, a kislány stb. Nemcsak a férfi költőnek lehet női hangjai, vagy női költőnek több női attribútuma, hanem hétköznapi személyek is használnak különböző szituációkban más-más hangot, vagy szerepet. Ennek a témának a vizsgálata, felszínének kapargatása az egyik cél.
Mindent összevetve ez az írásfüzér nemcsak a hang adekvát definíciójának keresőútjairól szól, hanem a mélyebb önvizsgálatról, világszemléletről, embertípusokról, a mindennapjainkról. A napló mint műfaj lehetővé teszi a kitekintést, az elkalandozást. Ebben az esetben a szerző nem feltétlenül egyezik meg a lírai énnel, hiszen ő is keresi az önmagában rejlő hangokat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
