Azt hiszem a címadó „probléma” megvizsgálásához úgy láttam hozzá, mint minden Y és Z generációs digitális bennszülött: rákerestem a Google-ben… Az ember próbál inspirálódni a témakört illetően és rájön arra, hogyha beírja a keresőmotorba azt a szót, hogy hang , akkor meglepő módon nem a deus ex machina válasz jelenik meg a képernyőn, hanem egy hangszer. Már eleve cseles voltam, hiszen nemcsak a csodálatos mindent magába foglaló oldalt használtam, ...
Előfordult már veled, hogy volt olyan ember, akinek jól esett hallani a hangját? Nem az énekét, pusztán csak azt, ahogyan beszélt. Beszélhetett a siklóernyőzésről, olvashatta a székelykáposzta receptjét vagy csak simán mesélhetett jövőbeli terveiről: mindegy mit mondott azon a kellemes, mély, selymes hangján … megnyugtatott. A „mi” Lackónk is ilyen volt.
Valahol egy színésztől elvárható, hogy a hangja ne sértse a fület, és ha szaval, olyan legyen, ...
Milyen érzés egy költőnek, amikor más bőrébe bújva szólal meg? Mit tudott Shakespeare, amikor megalkotta szignifikánsan eltérő karaktereit? Miben mutatkozik meg a költő hangja? Milyen formanyelv segít „hangot adni”? Hogyan lehetséges, hogy férfi szerzők nők bőrébe bújva hiteles női karaktereket alkotva megtévesztik még a női olvasókat is? Mi tud beszélni helyettünk? Mit jelent mégis maga a hang?
Írásom e tekintetben egy szabad asszociációkból kerekedő ...
